2. Rész

Az előző részekben történt:

Bella él a lehetőséggel, és elmegy egy hónapra Jorvikba. Álmában viszont egy szürke kanca látogatja meg megváltoztatva ezzel Bella békés nyaralását.

A kiválasztott

     Az út, mely Jorvikhoz vezet, nem egyszerű. A tenger csillámosan fodrozódó habjai, útját állták a kis csapatnak, ami nem lepte meg Bella szüleit. A közeli komp megérkezett. Időben. Jó idő múlva Bella szinte kiugrotta bőréből. A távolban ott csillogott a Jorviki istálló egyik tornya. A lány el sem tudta képzelni, hogy itt fog lovakat gondozni majdnem egész nyáron.

     A Jorviki kikötő partján állt egy lány. Tarkóig érő fekete haja volt. De a ruhája is szép volt: piros-fehér melegítőt, fehér kesztyűt, fekete farmert, és barna cowboy csizmát viselt. De valahogy nem tágított a kikötőtől. Mit akarhat? Mikor a hajó kikötött, Bella kilépett a kompból.

     Hosszas búcsúzás után, végre egyedül fedezhette fel ezt a helyet. De akkor odalépett hozzá valaki, és megfogta a vállát. Bella szíve izgatottan, és hevesen vert. Aztán már nem bírta ki és megfordult, pofon vágva ezzel ellenfelét. De akit ő pofon vágott, az a kikötőben ácsorgó lány volt.

- Elnézést – mondta Bella kicsit zavarodottan, és felsegítette a lányt.

- Oké… Akkor nálatok szokás pofon vágni az idegenvezetőket? Amúgy a nevem Carol. Itt én varrom a ruhákat. De lovagolni is tudok! Üdv Jorvikban.

- Lovagolni majd később fogok – mondta Bella elcsigázottan – megmutatnád a szállást?

- Persze!

     Az elsőnek ellenség lányból a hazafelé vezető úton barát lett, és ezen túl együtt csináltak mindent. Együtt ebédelteltek, vacsoráztak, fejték a teheneket. Bella nagyon élvezte a barátságot, de aztán jött a lovaglás.

     Herman, aki itt az egész istállókomplexumot irányította, Bella elé vezetett egy ismerős lovat. Mivel Bella még nem látott lovat, hamar kiverte a fejéből az „ismerős ló” jelzőt. De ettől függetlenül csodásan szép volt! Szürke szőre csillogott a fényben. Bellának akkor tetszett meg a dolog, mikor Steve rárakta a nyerget, a kantárt, és azt mondta a lánynak, hogy üljön fel rá. Mikor Bella a lovon volt, Carol elmagyarázta, ez egész idő alatt Belláé lesz, és hogy a neve Princess. Amíg Bella megpróbált nyeregben maradni, hátulról egy új hang szólította meg.

- Új vagy? – kérdezte egy rövid hajú szőke lány. Krém-színű lován nagyon impozáns volt. A ruhája egy sárga-fehér pólóból, egy fekete-fehér kockás lovaglónadrágból, fekete kesztyűből, és lovaglócsizmából állt. Látszott, hogy Carol tervezte, mégis inkább magas fokú lovaglásra lett kitalálva.

- Igen új vagyok, és Bellának hívnak. Téged hogy hívnak?

- Tori. És a legjobb lovas vagyok itt. Több versenyt megnyertem, mint bárki a környéken! – mondta Tori lenézően, és a karámhoz állt lovával.

- Nos – mondta Herman – akkor most próbálj meg sétálni.

Bella nagy erőfeszítések árán sétába vágta magát, és elkezdett körözni a karámban. Közben Carol Torival nézte a lovagló-órát.

- Ne légy vele szívtelen! Jól csinálja – mondta Carol – főleg hogy szerintem ő a kiválasztott.

Tori fejében gyorsan pörögtek a gondolatok.

- Elmondta az álmot, amit az éjszaka látott. És, bár ez csak megérzés ő az.

- Rendben… Bemegyünk a szobájába mindhárman edzés után, és megbeszéljük.

Mikor Tori befejezte mondatát, Carol elment a szállásokhoz. Pár perc múlva Bella is befejezte az edzést, és Torival a szobájába ment. Mikor odaértek, Carol meglepetés gyanánt varrt egy tökéletes lovaglóruhát Bella számára. A lány gyorsan felvette a fekete melegítőt, a piros-fekete kesztyűt, a barna lovaglónadrágot, egy hosszú bordó kockás zoknit, és egy kis bokáig érő fekete csizmát. Ezek együttese tökéletesen ment hosszú világosbarna hajához.

     Bella mindkettőjüknek elmesélte az álmát, és Tori gyorsan elővette a Jorvik legendája című könyvet.

FIGYELEM! Akkor olvasom – kiáltotta Tori – A legenda úgy tartja, hogy Jorvik egykor csak egy élettelen szikla volt a sötét és hideg óceán közepén, mígnem egy nap egy csillag hullott alá az égből. Ahol a csillag becsapódott, egy lány emelkedett ki lóháton sugárzó fénnyel ragyogva. Méltóságteljesen átlovagolt az óceán felszínén és jelenléte megnyugtatta a vad hullámokat. Jobb kezében egy gyertyát tartott.
Elérve a kihalt sziget közepét, a lány letette a gyertyát. Fény és élet sugárzott abból a lángocskából, és ami egykor hideg volt és sötét, most fénytől és melegségtől virult.  Jorviknak mindig is különleges kapcsolata volt a szigeten élő lovakkal. Páran azt mondják, a lovak a sziget lelke.
A legenda azt mondja, hogy a kétségbeesés és a sötétség idején a lány a lóval újra eljön és fényt és reményt hoz annak, aki azt hiszi, hogy már minden elveszett... – Ennyi lenne. Ja, és még valami. Bocsánat, azért amiért olyan undok voltam veled. Szerintünk különleges vagy. Szerintünk te vagy az, aki a legendában szerepel. Márpedig ha te vagy az, akkor mi segítünk neked beteljesíteni a próféciát és megakadályozni Jorvik pusztulását.

-Ez így van, számíthatsz ránk! – jelentette ki Carol.

-De ha én vagyok az, meg kéne mentenem Jorvikot?

-Igen! – mondta Tori és Carol egyszerre – képes leszel rá!

Közben az ablak alatt egy lány hallgatózott. Fekete copfjával, fekete lovával és ruhájával szinte körüllengte a gonoszság.

-Hmm… Ha tényleg ő az elcsalom a Dark Core hajóra, és ott ő lesz a negyedik Sötét lovas. Már csak egy kell és elpusztíthatjuk egész Jorvikot! Majd Mr. Sands eldönti, mi legyen a mi kis csodabogarunkkal!

Ezzel a Sötét lovas eltűnt. Csak egy levelet hagyott az ablakban a Dark Core pecsétjével.

FOLYTATJUK…