Diego
"Lassan két hónapja, hogy kitört a háború. Az indiánok lerohanták a falunkat, sokakat elraboltak, köztük apámat, és Rockstart is. Bár a sheriff az eltűntek keresésére indult, szörnyű volt tétlenül várakozni, egyedül."
Megan úgy döntött, apja keresésére indul. Délelőtt már összepakolt mindent, így ebéd után már csak nyeregbe kellett ülnie.
- Jól van, Diego, ez tetszeni fog. Szeretsz szabadon vágtázni - súgta lovának, majd nyeregbe szállt.
- Hozz szerencsét - érintette meg ujjával az apró csillagot Diego kantárján, melyet még apjától kapott évekkel azelőtt, és mindig nála volt Rockstar, Kapitány, vagy Diego kantárján.
"Diego. Így neveztem el a vad csődört. Nevét egy pompás fakó ménről kapta, aki soha nem adta fel, és megvédte a ménesét egy idegen csődörrel szemben.
Először csak a környéket jártuk be. Farmról farmra jártunk, néhol megpihentünk, ettünk, majd folytattuk utunkat. A második napon elértük Johnsonék farmját, ahol az éjszakát tölthettük Diegóval trágyázásért, és etetésért cserébe. Épp a teheneket trágyáztam, mikor halk lépteket hallottam magam mögött."
A 4 éves Lisa Johnson sétált be az istállóba.
- Anyut is elvitték - szipogta - Ugye megtalálod?
- Mindenképpen - mondta elszántan Megan, és kézen fogta a kislányt - Láttál már musztángot közelről? - kérdezte, miközben kimentek a legelőhöz.
- Egyszer apa elvitt lovagolni. Felmentünk a hegyekbe, és láttuk, ahogy egy vad ménes vágtázik. Olyan szépek voltak!
- És mondd csak, felülnél egy igazi musztángra?
- Persze - ragyogott fel Lisa szeme.
- Bemutatom a lovamat, Diegót - mondta ünnepélyesen Megan, miközben átbújt a kerítésen - Egy igazi, vadon befogott musztáng. Nagyon kedves, biztosan megengedi, hogy a hátára ülj.
- Szabad? Tényleg? - Lisa el se hitte, hogy egy musztángra ülhet.
- Ha nem bánod, hogy felülök veled, természetesen - mosolygott a kislányra, majd felemelte, és a csődör hátára tette őt, végül ő is felszállt mögé.
- Hihetetlen - simogatta a ló éjfekete sörényét Lisa - Sokkal magasabb, mint a pónim.
Megan lassú sétára fogta a lovát, és tettek néhány kört a legelőn.
"Diego tökéletesen viselkedett, mintha megérezte volna, hogy a szokásosnál óvatosabban kell lépkednie. Lisa sem most ült először lovon, remek egyensúlyérzéke volt, és apró testével tökéletes összhangban mozgott Diegóval."
Néhány perc után leszálltak, majd a ház felé mentek.
- Holnap korán indulok. Ha nem találkoznánk - itt magához ölelte Lisát - örülök, hogy itt lehettem.
1885. Szeptember 11.
"Napkeltekor már a csizmámat vettem, majd az udvarra leérve megragadtam a malacok vödrét, hogy megetessem őket.
Az öt kis sertés horkantva üdvözölt, tudva, hogy enni kapnak. Ahogy végeztem, egy köteg szénát vittem a karámba a lovaknak, de a karámban már volt valaki a lovakon kívül."
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte Megan.
- Elbúcsúztam Diegótól - sütötte le a szemét Lisa.
- Apukád alszik még? - a kislány bólintott - Gyere, segíts nyergelni.
Lisa boldogan segített tartani a szárat, míg Megan meghúzta a hevedert.
- Örülök, hogy itt voltatok - simogatta a csődör vállát - Ugye találkozunk még? - nézett fel a lányra.
- Megígérem - ezzel elügetett az ismeretlenbe.
FOLYTATJUK...
