Ismeretlen elkövető
Cheyenne:
Az éj sötét volt. A tisztáson csend honolt. Hirtelen az eget félbeszakította egy fényes hullócsillag, mely haloványan tűnt el Harvest Counties lankáin túl. Nyáron sok hullócsillagot látni Jorvikban, és a lakók hiszik, hogy ezek Aideen fényének részei, és egyszer maga Aideen látogat el újra békét teremteni a viszálykodó lakosok közt.
A hullócsillag fénye bevilágította Jorvikot, mire kipattantak a szemeim. Hol vagyok? – jutott eszembe először, és nagyokat pislogtam hogy végre eltűnjön a homályosság a látásomból. Felemeltem a karjaimat és a szemeim elé emeltem őket. Mindenem sajgott, bár még mindig nem emlékeztem semmire. Az ég sötét volt, viszont a csillagok talán túlságosan is ragyogtak..
Naria:
Láttam ahogy felkel a földről. Kissé piszkos és fáradt volt, de talán volt annyi erőm hogy meggyógyítsam. Az emlékezete a közelmúltról talán sosem tér vissza, de csak ő tud nekem segíteni. Muszáj volt idehoznom.
Cheyenne:
Amit először megpillantottam, az egy kisebb létszámú ménes volt. Még mindig kissé homályos volt a látásom, de tisztán kivettem Royal alakját a többi lóé közül. Semmit sem értettem.. Mit keresek itt? Royalnak.. semmi baja? De hisz nem is láttam a baleset óta.. És hogy kerül ide ez a rengeteg ló? – feltápászkodtam a földről. Úgy éreztem mintha hetek óta nem aludtam volna semmit.
Odalépkedtem Royalhoz, és az orrát a tenyerembe fektettem. Első ránézésre makkegészségesnek tűnt. Végigsimítottam a nyakát. A teste kissé meleg volt, de úgy tűnt semmi baja sincs. Hirtelen meghallottam egy hangot a hátam mögül. Megpördültem, majd próbáltam lenyugtatni a hevesen verő szivemet.
A lánynak hosszú, szőke haja és világos bőre volt. A haja lenyűgöző volt, hosszú, szőke tincsei omlottak a vállai alá. Kissé csabzottnak tűnt az egyébként gyönyörű haja, bár elég kíváncsian várom a magyarázatát mit keres itt egy csapat lóval, és főleg azzal kapcsolatban hogy én mit keresek itt.
Naria:
Ahogy sejtettem, Cheyenne elég ijedt volt. Meg is értem, hisz semmit sem tud a jelenlegi szituációról.
- Cheyenne, nem kell félned tőlem.. – nyugtattam meg, de félbeszakított.
- Várj.. Honnan tudod a nevemet?! – kérdezte, és láttam az ijedtséget az arcán.
- Hagyd, hogy mindent elmagyarázzak. A nevem Naria, és a lovak, akiket körülöttem látsz a barátaim. Nekem kell megvédenem őket a rájuk veselkedő veszélyektől. Látod azt a mént?
- Ő itt Salem. Több éve velem van, de a kapcsolatunk akkor vált igazán bizalmassá mikor engedtem, hogy szabadon éljen - láttam, ahogy érdeklődve figyel, és nem vettem észre rajta félelmet.
- ...ám manapság nem egyszerűek a napjaink. Valaki megmérgezte a folyót egy halálos és rendkívül gyors idegméreggel, ami csak a lovakra hat, az emberre ártalmatlan, így tudnak a városlakók is inni a folyó vizéből. Régóta tanulmányozom a folyóvizet és a mérget, és bizony egy nagyon összetett anyagról van szó. Tehát elég jómódú ember lehet aki beszerez egy efféle mérget.. Így szerintem érthető, hogy egy üzletemberre gyanakodok.
Cheyenne:
Logikus... Egy ember, aki üzleti célokra használná föl a területet, ahol vadlovak élnek azért, hogy ne "piszkolja be a kezét" mérget használna.
- És meg tudod valahogy akadályozni hogy a lovak igyanak a folyóból?
- Megpróbálom. Gyakran mérföldeket gyalogolok hogy a kútból hozzak nekik vizet, de sajnos így se akadályozhatom meg hogy egy szomjas ló leügessen a partra és igyon pár kortyot.
Odasétáltunk a part mellé.
- Többen voltatok.. És mennyien estek áldozatul? - hirtelen úgy éreztem, minden válasz egy új kérdést vet föl bennem.
- Sokan. Legalább 20 ló halt meg. És van egy kanca, aki a napokban esett áldozatul.
Kiléptem a part szélére, és letekintettem a folyóhoz. Arckifejezésem eltorzult, ahogy megpillantottam hogy a kanca kihűlten és mereven fekszik a part szélén. A teste elég természetellenes pózt vett föl. A szája körül vérfolt volt, és a megszáradt vér lecsorgott a parton. Gyorsan hátraléptem pár lépést - sosem bírtam az efféle látványt.
- Milyen szörnyeteg képes ilyesmire? - kérdeztem, miközben undorodva gondoltam az elkövetőre.
- Nem tudni. Ezért is hoztalak ide, hogy segíts kideríteni.
Kicsit meglepődtem.
- És... mégis hogyan gyógyítottál meg minket? Egy karcolás sincs rajtunk. Pedig akár meg is halhattunk volna.
Nem hittem a szememnek.
Naria hirtelen izzani kezdett. Sosem láttam még ilyesmit. Leugrott a partra, majd belegázolt a vízbe. Leguggolt, a kezein támaszkodott. Hirtelen a fény, ami körülvette a lányt átvándorolt a vízre, és az ezelőtt szürkéskék víz hirtelen újra tiszta lett. Miután Naria felállt elég elgyötörtnek látszott. Le voltam döbbenve. Csak ezután jutott eszembe, hogy be kéne csukni a számat. Upsz.
- Kell egy kis idő míg visszatér az erőm - közölte bágyadtan, de mosolygott. Odalépkedtünk Royal mellé - Minden nap megcsinálom ezt, de a méreg újra megérkezik a folyóba. Sosem pihenhetek, és úgy érzem, kezdek egyre jobban elfáradni.
- Különleges lovad van - mosolygott Naria. Rápillantottam, szinte csodálta Royalt. Megsimítottam az orrát.
- Nincs is semmi baja - mondtam.
- Nagyon erős állat, az biztos. Szükségetek lesz egymásra a közeljövőben. Sok minden vár még rátok - mondta titokzatosan, szinte gépiesen. Rápillantottam. A szeme a távolba meredt.
Biztosan a varázslat miatt ilyen - gondoltam.
- Hogy érted.. Hogy sok minden vár ránk? - kérdeztem kissé ijedten. A legrosszabb dolgok jutottak eszembe. Talán.. meg fogunk halni? Vagy nekünk kell szembeszállni azzal, aki ezt művelte? Inkább kivertem a fejemből az ilyesféle gondolatokat.
- Ezt majd később elmondom. Most pihenned kell, még sok dolgunk van - mondta Naria. kezdtem egyre jobban megijedni a lány viselkedésétől.
- Később elmondok mindent. Nincs sok időnk.
Furcsán néztem rá. Magához hívta Salemet, és felpattant rá.
Vágtába ugratta a mént, és elszáguldott mellettem. Arckifejezése kísérteties volt, semmit se tudtam leolvasni az arcáról. A barátságos Naria eltűnt. Helyébe lépett a rideg lány. Utánam kiáltott:
- Holnap délben várlak ugyanitt.. A lovad idevezet.
Néztem ahogy ellovagol. Sok kérdést vetett föl bennem ez a találka. Honnan ismer engem ez a lány? És miért pont nekem kell segítenem neki? Egyáltalán.. Miről beszélt, miért van sok dolgunk? Alig várom, hogy végre kiderítsük ki teszi ezt a szörnyűséget. Vagy lehet, hogy csak álmodok..?
