A szellemló
"Második napja, hogy Diegóval nem találtunk magunknak szállást, így sátraznunk kellett. A múlt éjjel elég kényelmetlenül telt a földön, de legalább eltelt. Egy nappal közelebb vagyok apámhoz."
Ahogy kimászott a sátorból, látta, hogy Diego már fent van, és a tó friss vizét kortyolja.
- Jó reggelt - tette kezét a ló izmos vállára, aki válaszul felemelte fejét, és prüszkölt egyet. A hűvös vízpermet a lány arcára hullott, de nem bánta, legalább felfrissült egy kicsit.
- Mit szólnál, ha megpróbálnék halat fogni? - nézte Megan a víztükör alatt száguldozó, ezüstösen csillogó halakat. Rövid időn belül rögtönzött egy horgászbotot, és belelógatta a vízbe, csodára várva.
A parton állás hamarosan átcsapott part mellett unatkozásba, amikor végre valami ráharapott a csalira. Ahogy a lány húzni kezdte, a csillogó víztükör alól előbukkantak az ezüst pikkelyek, majd a hal ficánkolva partra vetette magát. Nem sokkal később már a tábortűz felett sült a finom fogás. Amint Megan befejezte a reggelit, egy almát nyújtott lovának.
- Ma csak ezt tudom kínálni - mondta, ahogy Diego mohón ropogtatta a gyümölcsöt. - Messze van még az indiántábor, be kell érned a friss fűvel. Viszont úgy láttam, van a közelben egy kis halászfalu, benézhetünk. Mit gondolsz?
A csődör felnézett a lány tenyeréből, és halkan nyihogott egyet, mintha csak értené lovasa szavait.
***
"A fák levelei már a vörös, és narancs különböző árnyalataiban pompáztak, néhol a barnás földet tarkították. A levegő reggel még csípős volt, de napközben kisütött a nap, bearanyozva a pompás kék eget, ám a helyiek arcára ez sem varázsolt mosolyt. Idegennek éreztem magam, és magányosnak."
Ahogy a ló, és lovasa besétáltak a városba, különös érzés fogta el őket. Minden idegen volt, Megan nem tudta, mit is csináljon. Mindenki kritikusan bámulta a hatalmas mént.
- Szállj le a lovadról, mielőtt mindenkit eltapos - mordult rá egy férfi a lányra.
- Elnézést - hebegte, miközben leszállt Diego hátáról - Nincs erre véletlenül egy istálló?
- Véletlenül van. Kövesd ezt az utat - mutatott balra -, míg egy tökfarmra nem érsz. Onnan már ki van táblázva.
- Köszönöm - mondta Megan, és Diegót maga mögött vezetve arra indult, amerre a férfi mutatott. Ahogy kiért a faluból, újra nyeregbe pattant, és meg sem állt a farmig.
"Nagyon hangulatos kis farm volt, tele tökökkel. Megálltunk egy kicsit a farmon, és amíg Diego körbeszaglászott, beszéltem a farmerrel. Útbaigazított, és még egy almával is megkínálta Diegót, ám őt nem érdekelte a csemege, valami sokkal érdekesebbet talált a fák között."
- Mit látsz, pajtás? - lépett oda hozzá Megan, de a ló kővé dermedten fülelt a fák irányába.
- Biztos a szellemlovat látja - nevetett fel az öreg.
- Mit? - kérdezte a lány kerek szemekkel.
- Egy legenda szerint kóborol erre egy kegyetlen, fekete szellemló. Évtizedekkel ezelőtt érkezett ide, amikor egy hajótörés következtében itt sodródott partra. Az indiánok akkor még nem láttak lovat, ezért féltek tőle, és megölték. Azóta a szelleme itt kísért, és bosszút áll mindenkin, aki zavarni meri.
Megan próbálta feldolgozni a hallottakat több-kevesebb sikerrel. Egy szellemló? Éppen itt? És bosszút áll?
- Hát, köszönöm, hogy elmesélte. Azt hiszem, ideje tovább mennünk. Gyere Diego - húzta a kantárszárat a lány, mire a ló vonakodva nekiindult.
- Mit gondolsz, elhisszük a mesét a szellemlóról? - veregette meg a lova nyakát, mikor már elhagyták a farmot. A csődör válaszul horkantott.
- Vajon mit láthattál a fák között? - gondolkodott hangosan Megan, ám ekkor megpillantott egy árnyékot a fák között. Gyorsabb tempóra fogta a lovát, és igyekezett szabadulni a gondolattól, miszerint a szellemló őket üldözi.
"Diego hirtelen megállt, és a fák felé indult. Nem reagált a jelzéseimre, és hagytam, hadd menjen a saját feje után, közben azon imádkoztam, hogy ne dobjon le. Ő volt az egyetlen esélyem, hogy megmenekülhessek a szellemtől. Halkan nyihogott a fák felé, mire egy éjfekete ló lépett ki az útra. Jégkék szemeivel gyanakvóan végignézett rajtunk, majd tett egy óvatos lépést felénk."
