Svédországból származik, a XIX. századból. Ezt a fajtát általában igáslónak használják, remek munkaerőt biztosít a mezőgazdaságban. Kis termetű, de zömök és erős.
A fajta két fajtának köszönheti létezését. Az egyik a Döle Gudbrandsdal, mely élénkséget adott, a másik pedig az Erdei ló. Tulajdonképpen ez volt az kiinduló állomány.Jó természetűek, kiváló munkaerők, erősek és bátrak, ugyanakkor hosszú életűek és ellenállóak.
A fej és a fülek nagyok, a nyak rövid és széles, a lapcokák dőltek, a mellkas jó mélységű, a far csapott és kerek, a végtagok rövidek és egészségesek.
Bármelyik színben előfordulhat, kivéve a tarkát. Főként igáslónak hasznosítják.
