Ez a melegvérű ló, ha minden igaz a XIX. században alakult ki. Még ma is előfordul félvad ménes. Ezeket inkább a póni kategóriába sorolják. Egyébként a fajta Vesztfáliához tartozik, pontosabban Vesztfália a tenyészkörzete. A fajtát tovább szerették volna tenyészteni német lovakkal, de ez a jellegen szinte semmit nem változtatott.
A tenyésztés célja végül 1826-ban dőlt el. A cél pedig nemes mének tenyésztése (angol félvér, angol telivér). 1875 után kimondottan munkalovat szerettek volna létrehozni.
Ez pedig a XX. századra változott meg, amikor mások lettek az elvárások. Több fajtával próbálták keresztezni, hogy a fajtával sikereket érhessenek el, illetve, hogy megkapják a várt eredményt. Ezek a fajták többek között Anglo-norman, Kelet-fríz, Hannoveri és Oldenburgi ló volt. Végül a Hannoveri keresztezés vált be igazán. A Vesztfáliai lovat nem igazán lehet a Hannoveri egy típusának nevezni, ugyanis a Vesztfáliai lóba több arányban található meg Angol telivér vonal.
Igazi modern sportló a külsejét tekintve. A Hannoverinek csaknem a hasonmása. Lendületes mozgású, térölelő, és kiváló munkakészségű. Ugrósportban igen kedvelt.
Marmagassága 160 cm körüli, súlya 500-550 kg.
Minden színben megtalálható, de a leggyakoribb a pej.
